Pleonasm and tautology On teaching seemingly superfluous structures
Article Sidebar
Main Article Content
Abstract
The phenomena of pleonasm and tautology are treated in various ways in the linguistics literature. Some authors regard them as synonymous and provide definitions that are overlapping. Others emphasize the differences between the two, considering pleonasm to be the use of more words than are necessary based on similarities and tautology as based on identity. After an overview of the relevant definitions, the results of an analysis of a high school textbook corpus are presented in the present paper, formulating suggestions as to how students’ previous knowledge of Hungarian grammar can be used in teaching them about these two notions, with the help of examples, in such a way that they would be able to use them in everyday situations. Both pleonasm and tautology have aspects that are relevant to standard language use, communication, stylistics, rhetorics, syntax, semantics, and pragmatics, providing many points of connection in school materials for teaching these notions to students. It is argued that it is not superfluous to teach structures that might seem superfluous, because many non-superfluous strategies of language use and much extra pragmatic content is to be found behind the facade of superfluousness.
Downloads
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
References
Adamikné Jászó Anna 2010. Tautológia. In Adamik Tamás (főszerk.) Retorikai lexikon. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 1198–1200.
Balázs Géza – Zimányi Árpád (szerk.) 2007. Magyar nyelvhasználati szótár. Celldömölk: Pauz-Westermann.
Dér Csilla Ilona 2010. „Töltelékelem” vagy új nyelvi változó? A hát, úgyhogy, így és ilyen újabb funkciójáról a spontán beszédben. Beszédkutatás 18:159–170.
Domonkosi Ágnes 2007. Nyelvi babonák és sztereotípiák: A helyes és a helytelen a népi nyelvészeti szemléletben. In Domonkosi Ágnes – Lanstyák István – Posgay Ildikó (szerk.) Műhelytanulmányok a nyelvművelésről. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 71) Dunaszerdahely, Budapest: Gramma Nyelvi Iroda, Tinta Könyvkiadó. 141–153.
H. Varga Márta 2008a. Kötelező pleonazmusok a magyar nyelvtanban. Édes Anyanyelvünk 30/2:8.
H. Varga Márta 2008b. Nem kötelező redundancia a magyar nyelvtanban. Édes Anyanyelvünk 30/3:7.
H. Varga Márta 2008c. Redundáns jelenségek a magyar grammatikában. Magyar Nyelvőr 131/3:354–366.
H. Varga Márta 2009. Az ún. fakultatív módon redundáns grammatikai jelenségekről. Hungarológiai Évkönyv 10/1:20–26.
Hussein, Abbas Lutfi – Nadya Khairy Muhamed Said 2017. Functionality of tautology in some selected american song lyrics and poems. Journal of the College of Languages 36:187–214.
Ittzés Nóra (főszerk.) 2013. A magyar nyelv nagyszótára. Vol. V. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.
Jenei Teréz 2010. Pleonazmus. In Adamik Tamás (főszerk.) Retorikai lexikon. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 943–945.
Jenei Teréz – Minya Károly 2008a. Pleonazmus. In Szathmári István (főszerk.) Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. (A magyar nyelv kézikönyvei 15) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 465–467.
Jenei Teréz – Minya Károly 2008b. Tautológia. In Szathmári István (főszerk.) Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. (A magyar nyelv kézikönyvei 15) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 583–584.
Kovalovszky Miklós 1953. Nyelvünk újabb belső fejleményeinek nyelvhelyességi kérdései. In Lőrincze Lajos (szerk.) Nyelvművelésünk főbb kérdései. Budapest: Akadémiai Kiadó. 115–197.
Ladányi Mária 2007. Produktivitás és analógia a szóképzésben. Elvek és esetek. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 76) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Lehmann, Christian 2005. Pleonasm and hypercharacterisation. In Geert Booij – Jaap van Marle (szerk.) Yearbook of Morphology 2005. Heidelberg: Springer Netherlands. 119–154.
Lengyel Klára 1999. A segédigék kérdéséhez : Válasz Uzonyi Kiss Judit és Tuba Márta cikkére. Magyar Nyelvőr 123/1:116–127.
Lózsi Tamás 2017. A reklám mint érvelés. PhD disszertáció. ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola. doi: https://doi.org/10.15476/ELTE.2017.041
Minya Károly 2008. Stíluserény vagy stílusvétség a pleonazmus és a tautológia? Édes Anyanyelvünk 30/5:8.
Nemesi Attila László 2009. Az alakzatok kérdése a pragmatikában. Budapest: Loisir Könyvkiadó.
Papp Zsuzsanna 1995. A mellérendelő mondatok. In Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. A kései ómagyar kor. Mondattan, szöveggrammatika. Budapest: Akadémiai Kiadó. 719–757.
Rácz Endre 1983. Beszédtöltelék. In Grétsy László – Kovalovszky Miklós (főszerk.) Nyelvművelő kézikönyv 1: A–K. Budapest: Akadémiai Kiadó. 323–324.
Rumbold Éva 2000. A tautológia többletjelentése. Iskolakultúra 2000/3:52–58.
Sass Bálint 2017. Keresés korpuszban. A kibővített Magyar Történeti Szövegtár új keresőfelülete. In Forgács Tamás – Németh Miklós – Sinkovics Balázs (szerk.) A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei IX. Szeged: SZTE Magyar Nyelvészeti Tanszék. 267–277.
Schirm Anita 2008. A hát diskurzusjelölő partikulához kötődő nyelvhasználati stratégia. In Gecső Tamás – Sárdi Csilla (szerk.) Jel és jelentés. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 83) Székesfehérvár, Budapest: Kodolányi János Főiskola, Tinta Könyvkiadó. 289–296.
Schirm Anita 2011. A diskurzusjelölők a nyelvtudományban és az oktatásban. In Hegedűs Orsolya – Pšenáková Ildikó (szerk.) Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért I. Nyitra: Közép-európai Tanulmányok Kara Konstantin Filozófus Egyetem. 73–78.
Schirm Anita 2015. Deviszont vannak még érdekességek a deviszont körül. Weboldal. Nyelv és Tudomány. https://www.nyest.hu/hirek/deviszont-vannak-meg-erdekessegek-a-deviszont-korul (2019. június 30.).
Schirm Anita 2016. A diskurzusjelölők megközelítése a nyelvtankönyvekben. Acta Academiae Agriensis. Sectio Linguistica Hungarica 43:108–121.
Sinkovics Balázs 2011. Nyelvi változók, nyelvi változások és normatív szabályozás. PhD disszertáció. SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola. doi: https://doi.org/10.14232/phd.828
Sólyom Réka 2012. Becéloz, betámad, bevállal – a be igekötős neologizmusaink szemantikájáról. In Parapatics Andrea (főszerk.) Doktoranduszok a nyelvtudomány útjain. A 6. Félúton konferencia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 203–213.
Szathmári István 2004. Stilisztikai lexikon. Stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve. (A Magyar nyelv kézikönyvei 7) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Szende Aladár 1985. Pongyola stílus. In Grétsy László – Kovalovszky Miklós (főszerk.) Nyelvművelő kézikönyv 2: L–Zs. Budapest: Akadémiai Kiadó. 520–525.
Szerdi Ilona 2018. Szófajtani gyakorlatok netnyelvi példákkal. In Lőrincz Gábor – Lőrincz Julianna – Simon Szabolcs (szerk.) A magyar mint anyanyelv, kisebbségi és idegen nyelv oktatási kérdései és oktatási segédletei. Komárom: Selye János Egyetem. 238–248.
Sziklai Lászlóné 1986. Terpeszkednek vagy körülírnak? Magyar Nyelvőr 110/3:268–273.
Tóth Etelka 2014. Korpusznyelvészet és a tankönyvek. In Lőrincz Julianna – Simon Szabolcs – Török Tamás (szerk.) Tanulmányok a tankönyvkutatás feladatairól, módszereiről. Bratislava: Terra. 81–103.
Ward, Gregory L. – Julia Hirschberg 1991. A pragmatic analysis of tautological utternances. Journal of Pragmatics 15/6:507–520. doi: https://doi.org/10.1016/0378-2166(91)90109-B