Történeti pragmatikai variációról a regiszter tükrében A feltételt kifejező határozói igenevek esetei
Article Sidebar
Main Article Content
Absztrakt
A feltételes, valamint a megengedő/ellentétes jelentéstartalom rendszeres funkcionális alternatíváiként terjedtek el a 16. századtól (a középmagyar korszak sajátosságaként) a határozói igeneves szerkezetek. A variáció szintaktikai és pragmatikai természetűnek bizonyult. Megvizsgálandó, hogy milyen külső tényezők hathattak az újabb variáns választására. Jelen tanulmány annak vizsgálatához járul hozzá, hogy a közös regiszterbe tartozó írásokban egységesebb lehet-e az innovatív variánsok használata a szöveghagyomány részévé válva, vagy pedig a formálisabb művekben – ezúttal a korszak gyakorlati, magyarázó jellegű szövegtípusaiban – több egyéni, stílusbeli sajátosság mutatkozik, az élőnyelvközeli forrásokhoz képest szélsőségesebb arányokkal. Az eredmények az utóbbit erősítik meg, ahogy azt is, hogy az egyes regiszterek meghatározásának finomhangolására szükség lehet, figyelembe véve a szövegtípus célkitűzését, a leírások, magyarázatok felépítésének különbségeit is.
Letöltések
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Hivatkozások
Biber, Douglas – Susan Conrad 2009. Register, Genre, and Style. Cambridge: Cambridge University Press.
Culpeper, Jonathan – Merja Kytö 2010. Early Modern English Dialogues. Spoken Interaction as Writing. (Studies in English Language) Cambridge: Cambridge University Press.
Dömötör Adrienne 2018. Hagyomány és újítás a Két könyv... és a Vizsolyi biblia nyelvében: vonatkozó névmási váltakozás. In É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila – Pintér Lilla (szerk.) Nyelvelmélet és dialektológia 4: A Károli-biblia nyelve. Budapest–Piliscsaba: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 37–56.
Dömötör Adrienne 2020a. Előtagos és előtag nélküli vonatkozó névmások versengése a középmagyar kor első félévszázadában. Magyar Nyelv 116/2:180–195.
Dömötör Adrienne 2020b. Innovatív (előtagos) és konzervatív (előtag nélküli) vonatkozó névmásformák versengése a 16. századi nyomtatott bibliafordításokban. In Balogné Bérces Katalin – Hegedűs Attila – Pintér Lilla (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia 4.. Budapest–Piliscsaba: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 47–67.
Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból: korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113:85–110.
Gugán, Katalin 2002. Syntactic synonymy: A case study. Acta Linguistica Hungarica 49/1:23–49. doi: https://doi.org/10.1556/aling.49.2002.1.4
Gugán Katalin 2006. A szintaktikai változások feltételezett egyirányúságáról. Nyelvtudományi Közlemények 103:61–74.
Gugán Katalin 2017. A magyar tagadó mondatok szórendje és a konstansráta-hipotézis. In É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila – Pintér Lilla (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia 3. Budapest–Piliscsaba: PPKE – Szent István Társulat. 91–110.
Gugán Katalin 2018. Hagyomány és innováció középmagyar kori bibliafordítások mondattanában: a tagadás változatai. In É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila – Pintér Lilla (szerk.) Nyelvelmélet és dialektológia 4: A Károli-biblia nyelve. Budapest–Piliscsaba: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 57–75.
Gugán Katalin 2020. Regiszterfüggő változatok a középmagyarban. Kézirat.
Haader Lea 2001. Mikrodiakrónia és változásvizsgálat (az összetett mondatokban). Magyar Nyelvőr 125/3:354–370.
Haader Lea 2004. Változások a történeti szintaxisban – pragmatikai háttérrel. Magyar Nyelvőr 128/4:464–469.
Haader Lea 2008. A mellékmondatfajták és a szövegtípusok viszonyáról. In Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 80) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 251–259.
Károly Sándor 1956. Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában. (Nyelvtudományi Értekezések 10) Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kuna Ágnes 2019. Nyelv, meggyőzés, gyógyítás. A meggyőzés nyelvi mintázatai a 16–17. századi orvosi receptben. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 210) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Kytö, Merja – Erik Smitterberg 2015. Diachronic registers. In Douglas Biber – Randi Reppen (szerk.) The Cambridge Handbook of English Corpus Linguistics. Cambridge: Cambridge University Press. 330–345. doi: https://doi.org/10.1017/CBO9781139764377.019
Novák, Attila – Katalin Gugán – Mónika Varga – Adrienne Dömötör 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52/1:1–28. doi: https://doi.org/10.1007/s10579-017-9393-8
Rácz Endre 1995. Nem mondatrészkifejtő sajátos jelentéstartalmú mellékmondatok. In Benkő Loránd (szerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/2. A kései ómagyar kor. Mondattan, szöveggrammatika. Budapest: Akadémiai Kiadó. 694–718.
Varga Mónika 2017. „Nem szólhatván, az Úristent segítségül hívta” – A fonák okság kifejezéséről középmagyar szövegekben. Magyar Nyelv 113/1:59–74. doi: https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2017.1.59
Varga Mónika 2019. Feltételes jelentéstartalmú határozói igeneves szerkezetek történeti–társadalmi kontextusáról. Nyelvtudományi Közlemények 115:149–172. doi: https://doi.org/10.15776/NyK/2019.115.5
Varga Mónika 2021a. Innovációról a regiszter tükrében Pázmány Péter írásai alapján. In Baloghné Bérces Katalin – Hegedűs Attila – Surányi Balázs (szerk.) Nyelvelmélet és dialektológia 5.. Budapest: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 57–86.
Varga Mónika 2021b. Sajátos jelentéstartalom és mellérendelés: innováció és változási tendenciák. In Dömötör Adrienne (szerk.) – Gugán Katalin – Varga Mónika (társszerk.) Versengő szerkezetek a középmagyar kor nyelvében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 154–175.