Az evidencialitás kifejezéseiről boszorkányperekben: következtetés, értékelés és újraértékelés

Article Sidebar

PDF
Megjelent: aug. 15, 2019
DOI: https://doi.org/10.14232/JENY.2019.1.4
Kulcsszavak:
pragmatika, evidencialitás, boszorkányperes tanúvallomás, történeti korpusz, szövegközpontú elemzés

Main Article Content

Varga Mónika
MTA Nyelvtudományi Intézet

Absztrakt

A dolgozat az információ forrását és a tapasztalatból levonható következtetéseket jelölő kifejezések megítélésével, értékelésével foglalkozik a 16–18. századi boszorkányperes tanúvallomásokban, a fő forrás a Történeti magánéleti korpusz. A korszak tanúkihallgatási jegyzőkönyvei nem csak az aktuális tanúk különféle megfigyeléseit és vélekedéseit tartalmazhatják: a hatóság végezhetett újraértékelést, előtérbe helyezve a bizonyítást, a bizonyítékokat. Az értékelési folyamatot jóváhagyás és átfogalmazás egyaránt követhette, így kérdés, hogy mennyire egységesek az egyes források a bizonyítást tekintve, előtérbe kerül-e bennük a meggyőződés, az elfogultság a közösség vagy a hatóság részéről. A vizsgálat fő célja a forrásokból feltárt diskurzusstratégiák összehasonlító elemzése a jogi és társadalmi-kulturális kontextus bevonásával. A dolgozat módszertani problémákra is kitér, szembesítve a korpuszadatokat egy korábbi, formális jellegű leírással a boszorkányperes tanúvallomásokról.

Letöltések

Letölthető adat még nem áll rendelkezésre.

Article Details

Hogyan kell idézni
[1]
Varga, M. 2019. Az evidencialitás kifejezéseiről boszorkányperekben: következtetés, értékelés és újraértékelés. Jelentés és Nyelvhasználat. 6, 1 (aug. 2019), 99–127. DOI:https://doi.org/10.14232/JENY.2019.1.4.
Folyóirat szám
Évf. 6 szám 1 (2019)
Rovat
Cikk
Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

Információk a szerzőről

Varga Mónika, MTA Nyelvtudományi Intézet

Varga Mónika az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet (szövegnyelvészet, mondattan, morfológia), illetve a történeti pragmatika. Részt vesz a Történeti magánéleti korpusz építésének munkálataiban.

Hivatkozások

Bató Szilvia 2004. Boszorkányok és/vagy magzatelhajtók, csalók, tolvajok? Megjegyzések a magyarországi boszorkányperek jogtörténeti kutatásához. Jogtörténeti Szemle 2004/1:34–40.

Brock, Alexander 2012. Historical evidence of communicative maxims. In Ulrich Busse – Axel Hübler (szerk.) Investigations into the Meta-Communicative Lexicon of English. (Pragmatics & Beyond New Series 220) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 271–288. doi: https://doi.org/10.1075/pbns.220.19bro

Culpeper, Jonathan – Merja Kytö 1999. Modifying pragmatic force. Hedges in early modern English dialogues. In Andreas H. Jucker – Gerd Fritz – Franz Lebsanft (szerk.) Historical Dialogue Analysis. (Pragmatics & Beyond New Series 66) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 293–312. doi: https://doi.org/10.1075/pbns.66.12cul

Culpeper, Jonathan – Merja Kytö 2010. Early Modern English Dialogues. Spoken Interaction as Writing. (Studies in English Language) Cambridge: Cambridge University Press.

Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból: korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113:85–110.

Grund, Peter J. 2012. The nature of knowledge: Evidence and evidentiality in the witness depositions from the Salem witch trials. American Speech 87/1:7–38. doi: https://doi.org/10.1215/00031283-1599941

Hiltunen, Risto 2010. Discourse and context in a historical perspective. On courtroom interaction in Salem, 1692. In Sanna-Kaisa Tanskanen – Marja-Liisa Helasvuo – Marjut Johansson – Mia Raitaniemi (szerk.) Discourses in Interaction. (Pragmatics & Beyond New Series 203) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 61–78. doi: https://doi.org/10.1075/pbns.203.06hil

Klaniczay Gábor 1986. Boszorkányhit, boszorkányvád, boszorkányüldözés a XVI–XVIII. században. Ethnographia 97/2–4:257–295.

Klaniczay Gábor 2011. „Mely ördögtől volt nyavalyája, azon ördög volna gyógyítója”. A gyógyítók elleni boszorkányvád problémája a magyar boszorkányperekben. In Vargyas Gábor (szerk.) Párbeszéd a hagyománnyal. A néprajzi kutatás múltja és jelene. (Studia Ethnologica Hungarica 13) Budapest: L’Harmattan Kiadó. 695–712.

Klaniczay Gábor 2014. Gyógyítók a magyarországi boszorkányperekben. In Klaniczay Gábor – Pócs Éva (szerk.) Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Kelet-Európában. Budapest: Balassi Kiadó. 263–305.

Koncz Ibolya Katalin 2007. A boszorkányüldözés jogtörténeti kérdései a Német-Római Birodalomban és a Királyi Magyarországon. Doktori értekezés. Miskolc.

Kugler Nóra 2015. Megfigyelés és következtetés a nyelvi tevékenységben. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 179) Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Kytö, Merja – Peter J. Grund – Terry Walker 2011. Testifying to Language and Life in Early Modern England. Amsterdam: John Benjamins Publishing Company.

Nuyts, Jan 2017. Evidentiality reconsidered. In Juana I. Marín Arrese – Gerda Haßler – Marta Carretero (szerk.) Evidentiality Revisited. Cognitive Grammar, Functional and Discourse-Pragmatic Perspectives. (Pragmatics & Beyond New Series 271) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 57–83. doi: https://doi.org/10.1075/pbns.271.03nuy

Pakó László 2014. Boszorkányvádak az anyagi érdek és a bosszúvágy szolgálatában: Igyártó György prókátori tevékenysége és az 1580-as évek kolozsvári boszorkányperei. In Klaniczay Gábor – Pócs Éva (szerk.) Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Kelet-Európában. Budapest: Balassi Kiadó. 155–170.

Petykó Márton 2015. A boszorkányperek periratai mint közösség- és identitásképző diskurzusok. Magyar Nyelv 111/2:147–161. doi: https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2015.2.147

Pócs Éva 1983. Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatához. Ethnographia 94/1:134–147.

Pócs Éva 1995. Malefícium-narratívok – konfliktusok – boszorkánytípusok. (Sopron vármegye, 1529–1768). In Szilágyi Miklós (szerk.) Folklórműveltség a 18. századi Magyarországon. (Népi Kultúra – Népi Társadalom 18) Budapest: Akadémiai Kiadó. 9–66.

Sz. Kristóf Ildikó 2014. Boszorkányüldözés a kora újkori Magyarországon: kutatástörténet, eredmények, teendők – 2013-ban. In Klaniczay Gábor – Pócs Éva (szerk.) Boszorkányok, varázslók és démonok Közép-Kelet-Európában. Budapest: Balassi Kiadó. 17–62.

Varga Mónika 2014. A szövegkoherencia tényezőiről boszorkányperekben: a referensfolytonosság kérdésköre. In É. Kiss Katalin – Hegedűs Attila (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia 2. Piliscsaba: PPKE BTK. 168–189.

Varga Mónika 2015. „Te öttél meg engemet néne” – A megbetegedés metaforáiról boszorkányperekben. Magyar Nyelvőr 139/3:321–332.

Varga Mónika 2016. A mondatkapcsolódás és a tematikus koherencia eseteiről boszorkányperekben. In Kocsis Zsuzsanna – Németh Luca Anna – Takács Edit (szerk.) Találkozások Félúton. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának 10. Félúton konferenciáján elhangzott előadások tanulmánykötete. Budapest: ELTE BTK. 147–160.

Varga Mónika 2018a. Boszorkányperek lejegyzési és kommunikációs stratégiái - Módszer, párhuzam, problémák. Magyar Nyelv 114/2:185–200. doi: https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.2.185

Varga Mónika 2018b. „Egyik sem jár az ördögséggel, édes jó Uraim” – Boszorkány-kihallgatások kommunikációs kontextusáról. Magyar Nyelv 114/4:411–427. doi: https://doi.org/10.18349/MagyarNyelv.2018.4.411

Varga Mónika – Gugán Katalin 2017. Rossz életű tudományos asszony. A boszorkányos tudás megnevezései. Nyelv és Tudomány. https://www.nyest.hu/hirek/rossz-eletu-tudomanyos-asszony (2017. 12. 13.).